Bando bácsi akcióban

Egy rövid Elfen Lied Fan Fiction, értelme nem sok, elég fáradt és tele van trágár beszéddel (csak azért, hogy hitelesen visszadjam Bando karakterét xD), de a belgiumi lelki terror alatt ennyi telt tőlem.

Kb. fél évszázaddal később járunk. Bando is megöregedett. Tüdeje poros, műszemei dülledtek, már nem vergődik a sárban és a Lucyvel való találkozást is nagyjából kiheverte. Viszont szerető család híján egy romos öregotthonba került, ahol élete kalandjaival boldogította a népet. A többi trottynak és a gondozóknak viszont már tele volt vele a tökük és a szomszédos óvodából hoztak kölyköket, hogy azok hallgassák ezt a sok agysorvasztó hülyeséget. Most is egy ilyen reggel öt körüli mesedélutánon vagyunk. A gyerekek karikás szemekkel hallgattak. Hallgattak mert Bando épp egy kézigránáttal szórakozott.
- Na akkor kis szarosok jöhet a történet? - kérdezte Bando és legalább is szerinte szexin végignyalta a száját, de nem jött össze tökéletesen, mert közben kiesett a protkója. A gyerekek próbálták elfojtani a nevetést, de nem sikerült és hangos kacagásban törtek ki, persze Bando bedühödött.
- Asz tulva aszátok! - elfelejtette visszatenni műfogsorát és a gyerekek még jobban röhögtek.
– A kurva anyátok!!! Mit röhögtök basszátok meg?! - előkapta kabalapisztolyát amit csak "Kis drágámnak" nevezett, egyébként 4 ember alig bírja el és elkezdett vele hadonászni, a gyerekek meg ordítozva menekültek. De Bando hirtelen megpillantott egy kislányt rózsaszín haja és szarvai voltak. Bando leblokkolt. Pedig ez ma már nem látványosság, az utóbbi időben nagyon elszaporodtak az ilyesfajta gyerekek, minden második oviban találunk vagy tizet. Sőt télen már szarvakhoz tervezett sapkákat is lehet kapni a boltokban. De vissza Bandohoz. Leblokkolt. Próbál emlékezni valamire, de nem megy neki. Inkább visszaül a helyére ordít egy nagy "Kuss!"-t és elkezdi a történetet.
- Bevetésen voltam a Szahara közepén, az egy kibaszott nagy sivatag. Nem volt nálam csak a felszerelésem és egy kulacs víz. Ti biztos hamar megdögöltetek volna ott, de ÉN nem! Bando erős - köhögés - Úgyhogy mentem. Egy terrorbázist kellett megtalálnom, megsemmisítenem és épségben kihoznom a túszokat, persze tök egyedül. Amint megtaláltam a bázist nem szaroztam, bebasztam nekik vagy hét gránátot egyszerre. Kezdődött a buli! - felugrik, vagy inkább mászik nagy nehezen az asztalra és lövöldözést imitál - Irtottam őket mint a legyeket, ők persze még a közelembe se tudtak férkőzni. Szint megtisztítva, mert ez olyan kurva magas száz emeletes bunker volt basszátok meg, tudjátok mint a tévében és persze a tetejébe kellett mennem mert a java mindig ott van - mosolyog - Így hát nyomultam fölfele mint állat 2. szint, 3. szint és így tovább 2 perc alatt feljutottam a 100. emeletre, de ott mi volt basszus! Semmi. A nagy büdös lószaros semmi. De nem szartam ÉN be, kivallattam egy még egészségesnek mondható félholt valamit. De hogy mien kurva nehéz volt vallatni, mer tudjátok mikor nyúlok ahhoz a vérben meg belsőségben úszó gennykupachoz, az új bakancsot meg sajnáltam ilyen szarral bemocskolni, tehát csak bottal piszkáltam. Első bökésre megeredt a nyelve, de én bepöccentem hogy lehet valaki ilyen beszari pöcs és elkezdtem a bottal püfölni de rendesen. Ahogy kellett ki is nyiffant, de utolsó szava elárulta hol a rejtekhelye a mi kis féreg terroristánknak. A pince! Nem kellett több kiugrottam az ablakon, 100 emeletnyi szabadesés nem rossz mi kis szarcsimbókok? Már helikopterekkel is próbáltak kicsinálni, de azokat is se perc alatt elintéztem. Aztán már elég közel voltam a földhöz, ráugrottam a falra és ott maradtam. Lehet hogy régen valami tetves mutáns pók megcsípett? Szar se tudja. Na de akkor folytassuk. Berontottam az épületbe és ugyanoda jutottam ahonnan kezdtem az egészet. Csak most vérvörösre volt festve minden és senki nem állt az utamba, hát igen látszik hogy már jártam itt. De akkor is kurva gyanús volt ez a csönd. Aztán előugrott vagy három tucat arab nindzsa. Makogtak össze-vissza meg hadonásztak a szaros fegyvereikkel, de ÉN még ettől sem ijedtem meg. Egy kicsivel veszélyesebbnek tűntek mint az eddig majmok, de így se jentettek nagy kihívást. Max hogy ezekhez a pöcsökhöz darabonként 5 tized másodperc helyett 8 tizedre volt szükségem. Miután végeztem körbenéztem. Egy bunker pince vagy bunker feliratú tábla sem volt, smucig faszok még erre sem telik, tehát újra vallatnom kellett. Köztudott hogy a nindzsák csikisek, tehát erőszak helyett muszáj volt csikiznem ha gyorsan akartam hatást elérni. Sikerült. Nem kellett sok hogy köpjön, majd nem engem szembe is a kis buzi, úgyhogy elindultam a lefelé vezető lépcsőn, ami eddig fel sem tűnt. Az viszont tele volt csapdákkal. Látszott hogy már beszartak rendesen, csapdákat küldtek hús vér emberek helyett, nem is lenne esélyük hisz Bando mindenkit legyőz. Na tehát jöttek a tüzes nyilak, meg robot állatok talpig felvértezve, de persze velük sem izzadtam meg, jól jöttek a fogpiszkák a cafatpörköltek után. Ezután végre elértem amit kerestem. Már csak egy 50 centiméter vastag atom biztos ajtó választott el a céltól. A kurva életbe hogy megint hiába való az erőszak, cselt vagy pszichológiai kínzást kell alkalmaznom, vagy mindkettőt egyszerre - sátánian nevet -. Tehát bekopogtam, egy hang ordított vissza.
- Mi a faszt akarsz? Húzzá innen vagy kinyírom a túszokat!
Erre ÉN válaszként:
- Ugyan már, csak szállítmányt hoztam, Ön nyert egy cigánygyereket, igényt tart rá?
- Nem!!!
- Ebben az esetben megkapja az egész családot.
- Jó jó inkább a gyereket adja!
Hangja már rémültebb nem is lehetett volna. Most kellett lépnem minden ezen a mondaton múlt, izzadtam mint állat, de ki kellett nyögnöm, gyorsan és természetesen amíg sokkos a pöcs a túloldalon és könnyen át tudom baszni.
- Akkor viszont nyissa ki kérem az ajtót, hogy átadhassam a nyereményt.
Kinyitotta, siker! Az ajtó lassacskán nyílott én addig gyorsan készenlétbe tettem 39 bombát és 89 gránátot, kibiztosítottam gépfegyvereimet és ellenőriztem a sminkem. Aztán megláttam őt rózsaszín nyuszis mamusz, nerc harisnya, valami kopott boxer és trikó egy hosszú fehér boával, Haja tupírozott, szakálla befonva egy pink masnival a végén, a pofáján 10 centi vastag vakolat. Láttam már ronda dolgokat, de ez vitte a pálmát. Elokádtam magam aztán az az undormány fejbebaszott és elsötétült minden.
Hosszas csend törte meg a "mesét".
- És azután mi történt Bando bácsi? - kérdezte egy kisfiú
- Honnan a faszomból tudjam bazd meg?! Nem hallottad hogy leütött az a köcsög?
- Akkor ennyi a történet? De akkor mi lett a túszokkal, mi lett Bando bácsival? Hogy tetszik akkor még élni? - kérdezte aggódóan az egyik kisfiú
- Hát ennyire érdekel a sorsom?
- Igen!!!!!!!!! - kiáltották a gyerekek
Bando bácsi a vén csont talán életében először és utoljára elérzékenyült.
- Nos akkor kitalálok nektek egy magamhoz illő befejezést.
- Éljen Bando bácsi!
- Nos akkor a sokk után nyakig megkötözve ébredtem és csodálatomra egy normális, hétköznapi afgán terrorista állt előttem. Elárulta hogy az előző kis "szépség" a lánya volt, akit szívesen vet be mert hatásosabb minden kínzó eszköznél. Nevetett, én kihasználtam az alkalmat mint mindig, szétszaggattam a köteleimet, elkezdtem lőni mindenre, mikor elfogyott a töltény jöttek a bombák, rusnyaság mindjárt tizet kapott a pofájába. Aztán illedelmesen távoztam. A bunkernek hamvai sem maradtak én meg elindultam a következő küldetésre.
- És a túszok?
- Azok otthagyták a fogukat, elkényeztetett gazdagok, mi a faszé nem futottak?
Mindannyian együtt nevettek, később is rengetget mesélt Bando a gyerekeknek, majd kiadta első mesekönyvét, ami később CD-n is megjelent. Nagy sikert aratott és híressé vált, majd jöttek a nők meg a drogok és hamar véget ért amúgy is rövidke élete.