Ichiban no takaramono

Fordította: andcsil

Akárhányszor találkoztunk csak piszkáltuk egymást.
Ennek ellenére ezek is csodálatos emlékek voltak.

Oly sok mindenre tanítottál, Már nem félek többé
Nem számít milyen nehéz képes vagyok megragadni a boldogságot, ezért...

Egyedül fogok menni, még ha fájdalmasnak is tűnik,
Mindig követni fogom az álmunkat.
Csodás volt a veled töltött idő, Nem volt senki más.
De mikor reggel felébredtem már nem voltál ott.

Úgy éreztem örökké együtt játszhatunk.
Bár tudom mindezt csak én hittem.
Nem bánom többé, hogy megszülettem.
Mint az érzés egy fesztivál után, kissé szomorkás, de tovább kell lépni.

Bármerre eljutok, tudod jól.
Megmutatom neked, hogy valóra tudom váltani az álmod a boldogságról.
Még ha távol is vagyok tőled, nem számít milyen messze,
Megszületek az új reggellel.

Egyedül fogok menni, még ha meg is akarok halni,
Hallom a hangod, Nem halhatok meg.
Még ha fájdalmasnak is tűnik, még ha sírok is az szomorúságtól,
A szívem mélyén érzem a melegséged.

Az idő megváltozott miközben kiapadt és megáradt
Már nem emlékszem mit történt, de
Ha becsukom a szemem és koncentrálok hallom valaki nevetését.
Valahogy most ez a legféltettebb kincsem.