Idézetek Misuzu: GaoMisuzu: Maradj a házamban! Yukito: Na ide figyelj, még csak most találkoztunk. *Misuzu helyesel* Ráadásul gyanús múltú és ismeretlen történetű ember vagyok. Normális lenne ha egy ilyen valakinek megengednéd, hogy itt maradjon? Először is a mamád nem fogja megengedni. Misuzu: A mamám nagyon laza így nem hiszem, hogy bármi probléma lenne. Oh, várjunk csak, nem szokás így beszélni a szülőkről, ugye? Haruko: Milyen kapcsolat fűz Misuzuhoz? *Misuzu egy táblát mutogat* Yukito: Ööö... Osztálytárs. Haruko: Heh, sokkal idősebbnek nézel ki. *Misuzu egy újabb táblát mutogat* Yukito(sármosan): Ne ess belém. *Csattan a legyező Yukito fején* Haruko: Mintha akarnék! Haruko: Tényleg nem számít ha nincs hozzá tehetséged. Csak öntsd le a szomorúságod egy kis itallal! Haruko: Haruko vagyok, Kamio Haruko Yukito: Kérek még egy pohárral, hölgyem. *Csattan a legyező Yukito fején* Haruko: Hát nem megmondtam a nevem, akkor nem tudnál azon hívni?! Misuzu: Ó, el fogok késni. Misuzu-chint elkapják! Yukito:*miközben Misuzu halálpontos térképét nézi* Vajon ez a szíve világa? Yukito: Add fel, te ördögi földöntúli teremtmény. Yukito: Úgy néz ki, hogy vannak még olyan helyek ezen a bolygón, amikről nem is tudtam. Kano: Elnevezlek a Szabadidő-bolygó második számú lakójának! Yukito: És ki az egy? Kano: Én. Potato a három. Yukito: Mit csinál egy Szabadidő-bolygólakó? Kano: Csak szabad. Ez a Szabadidő-bolygólakók sorsa. Potato szabadok vagyunk, igaz? *Kis séta után* Kano: Most az iskolába kell mennem. Szóval itt el kell válnunk. Yukito: Nem egy Szabadidő-bolygólakó vagy? Kano: Tényleg elhittél ilyesmit? Olyan gyerekes vagy! Viszlát! Yukito: *magában* Aki ilyen egyenruhát hord, az mind ilyen furcsa? Kano: Elgondolkoztál már valaha is, hogy mit csinálnál, ha mágikus erőd lenne? Misuzu: Yukito-san! Hogy ment a munka? Yukito: Nagy siker! Misuzu: Wow, tényleg? Yukito: Sajnálom, ez hazugság volt. Misuzu: Mit csináltál? Minagi: A napon sütkéreztem. Misuzu&Yukito: Mi? Minagi: Csak viccelődök. Már este van. *Miközben Yukito az égbe repült Michiru rohamától* Misuzu: Yukito-san... mint egy hulló levél! Michiru: Te is Minagi osztálytársa vagy? Yukito: Egy ártatlan járókelő, akit te löktél fel. *Michiruból előtör a felismerés* Tudom! Minagi, ő egy perverz emberrabló, aki azért jött, hogy elvigye Michirut. Misuzu: Ugyanazon az oldalon vagyok. Yukito: Ki az emberrabló?! Michiru: Nem jó! Izgatott lett. Lány bajban! Michiru: Nincs semmi esélyed, ha te vagy az emberrabló, akinek nincs lakása. Yukito: Mikor tegnap találkoztunk, ugyanezt csináltad. Misuzu: Már kiskoromtól kezdve a gondolataim mindig is az égben szárnyaltak. Yukito: Miért? Misuzu: Nem tudom. Én csak... Úgy érzem, hogy a másik énem ott van. Hát nem romantikus? A gondolat, hogy az igazi énem ott van a felhők között csodálatosan hangzik. Képesnek lenni ellátni olyan messzire és közben minden oly jelentéktelennek tűnik a földön, és az ember képes felfedezni magában a másik iránti jóságot, nem gondolod? Yukito: Számomra ez volt a kezdete egy nyárnak, mely rövid volt, mint a csillagfény villanása és oly hosszú, mint az örökkévalóság. Yukito: Amit keresek, talán a te másik éned lesz. A felhőkön túl van egy lány, akinek szárnyai vannak. Széttárja a szárnyait és továbbrepül, hogy a szél továbbvigye a múlttól, úgy, mint nagyon rég. Misuzu: Titokzatos álom. Álom az égről. A felhők közt voltam. Volt ott egy világ, melyet sohasem láttam azelőtt. Hiszem így most, látod a felhők felettem vannak, de az álmomban a felhők a lábaim alatt voltak. A felhők közti résen át láttam az óceán gyönyörű ragyogását. De még azt sem tudom megmondani, hogy milyen messze volt, mert minden a végtelenségig ért. Yukito: Mondd, voltak szárnyaid álmodban? |
Főoldal
Vendégkönyv
Linkek
Linkelj
Statisztika
Köszönet
Szerkesztő
Archívum
Ah My Goddess
Air
Ai Yori Aoshi
Elfen Lied
Full Metal Panic
Kiddy Grade
andcsil folle ~ Chiisai
Dalszövegek Magyarul
Rejtvények
Tesztek
Tutorials |