Március 6. - Egy állatorvostan hallgató naplója 11/XI

Nehezen vettem rá magam, hogy megírjam a beszámolót a "gyakorlati" félévünkről, mivel egyáltalán nem ütötte meg azt a szintet, amit vártam tőle, és borzasztóan elegem lett már az egyetemből. Azonban ha már az első 10 félévről becsülettel írtam, a grand finálé sem maradhatott ki.


2015.08.31 - 2015.09.27.
Rögtön az elején a haszonállat gyakorlattal kezdtem. Hivatalosan a Galldorf Zrt. berkein belül voltunk elhelyezve egy évfolyamtársammal, valójában viszont Szentesen, DA doktor pártfogása alatt álltunk. Szakmailag nagyon sok tapasztalatot szereztem a nagyüzemi baromfitartás terén, meglátogattunk egy takarmánykeverő-üzemet, keltetőket, nevelő- és hízótelepeket, az integráció befejezéseként pedig néhány vágóhidat is. A baromfis kirándulásokat mindig egy finom ebéd követte a doktor úr otthonában, majd délutánonként a kisállat szemészeti rendelésein segédkeztünk. Esténként már élni is alig maradt erőnk, úgy lefárasztottak a tennivalók. Furcsa és mozgalmas élmény volt, amit leginkább a táborozáshoz tudnék hasonlítani, hiszen hiába vágytunk gyakran haza, azért néha-néha visszamennénk tiszteletbeli családunkhoz! :)

2015.09.28 - 2015.10.25.
A következő négy hetet az egyetem Belgyógyászat Klinikáján töltöttem. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, hisz a kötelező ügyeletek tapasztalatai után nem sok jóra számítottam. Mindenesetre nem volt különösebben rossz. Az első hetemet az intenzív osztályon töltöttem, pont optimális mennyiségű beteg volt, hogy ne unjuk halálra magunkat, de ne is legyen túl sok meló – aminek a nagy részét rangidős révén így is az alsóbb évesekre sóztam. Szerencsére a társaság jó volt, és valószínűleg több időt töltöttük a büfében, mint a klinikán. A többi három hétből bevallom, nem sokra emlékszem, ez minden bizonnyal azért van, mert az idő nagy részét ellógtam vagy egyáltalán be se mentem (nem volt ki-be jelentkeztetés, mint "mezei" hallgatóként, csak különböző feladatokat kellett aláírásokkal teljesíteni). Szóval GOING HOME TEAM RULEZ!

2015.10.26 - 2015.11.08.
Rendhagyóan csupán két hetet töltöttünk a NÉBIH ÁDI (Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság) berkein belül (bár sokkal többnek tűnt). A gyakorlati oktatás itt abból állt, hogy délelőtt három órán keresztül dögunalom előadásokat hallgattunk végig, majd délután ugyanez következett, csak néha némi labormunkával színesítve - ami egyébként ugyanolyan rossz. Egyedül a baromfiboncolások meg a parazitológiás előadások voltak élvezetesek, a többi alatt viszont konkrétan fizikai fájdalmat éreztem. Olyan volt, mintha intravénás infúzión keresztül töltötték volna belém a tömény unalmat. Mondanom sem kell, innen is annyit lógtam, amennyit nem szégyelltem...

2015.11.09 - 2015.12.06.
Ez alatt a négy hét alatt a hatósági életbe nyertünk betekintést. Az első fél volt az élelmiszerhigiénia rész, amikor is megnéztünk pár vágóhidat, piaci árusokat és üzleteket ellenőriztünk, továbbá két édességüzem gyártási sorát követtük végig. Úgy gondolom, kérdés nélkül a Benei és Társa Kft. vitték a prímet, ahol nemcsak a gyárlátogatás közben ehettünk annyit a finom sütikékből és kekszekből, amennyi csak belénk fért, hanem kaptunk egy jókora csomagot útravalónak is. A másik fél az igazgatás rész volt, itt betekintést nyertünk az unalmas papírmunkába, továbbá elvégeztük a FÖRI Ebtelep éves ellenőrzését és szúrópróbaszerűen egy tápkereskedését is. Ebben a blokkban azt szerettem a legjobban, hogy nem rabolták feleslegesen az ember idejét, és hamar haza lehetett menni :D. Viszont a beadandó naplók megírását nagyon utáltam, még szerencse, hogy Zsoltiról le tudtam kopizni az egészet.

2015.12.07 - 2016.01.17.
Az utolsó felvonást a Budapesti Állatkórház Kft-nál töltöttem. Nagy reményeket fűztem hozzá, hogy na, most mindent megtanulok a kisállat-gyógyászatról, de még annyit sem engedtek csinálni, mint az egyetemen. A betegforgalmuk sem volt akkora, mint hittem, és mivel továbbra is csak nézhettem, ahogy mások gyógyítanak, hamar alábbhagyott a lelkesedésem - és mostanra már biztosan nem fog meglepni senkit, hogy az értelmetlen időtöltés végül lógásba fulladt. Szerencsére külön vállalkozóként velük egy épületben rendelt VT is, aki UH specialista, és az ő keze alatt viszont peregtek a páciensek, így rengeteg érdekes esettel találkoztunk szembe. Végeredményben tanultam valamennyit, még ha nem is azoktól, akiktől kellett volna.

A gyakorlati jegyeim részletesen:
- Haszonállattartó-telepi gyakorlat (4 hetes) - 5
- Labordiagnosztikai gyakorlat - 5
- Élelmiszerhigiéniai gyakorlat - 5
- Állat-egészségügyi igazgatási gyakorlat - 5
- Kisállatklinikai gyakorlat (8 hetes) - 5

Ezután két hét szünet következett, majd elkezdődött az államvizsga hét. Névsorban haladtunk, így nap-nap után irigykedve figyeltük a vigyorgó fényképeket, és alig vártuk, hogy mi is túl legyünk rajta. Maga a megmérettetés semmi nehézséget nem okozott. Újból előadtam a "fantasztikus" TDK dolgozatom az erdei ökotípusú őz szaporaságának vizsgálatáról, majd a bizottság az állásterveimről kérdezgetett. Erre is gond nélkül megkaptam az ötöst. Az évfolyam aztán a nagy megmérettetést egy kellemes hangulatú banketten ünnepelte meg, amit a kollégium nagytermében rendeztünk meg.

Nem maradt más hátra, mint a jól megérdemelt diplomaosztó, de szeretett alma materünk ezzel is képes volt minket megszívatni. A hosszú évek hagyományai ellenére most nem az egyetem aulájában, hanem a közeli, elég szocreál beütési Pesti Magyar Színházban lett megtartva, mivel előbbiben különféle pályázati mizéria miatt felújítások zajlanak. Nagy nehezen kiharcoltuk, hogy oda-vissza úton legyen rendőri felvezetés, hogy legalább fotózkodni az egyetem területén tudjunk, továbbá elintézettük, hogy az egyik előadóteremben is legyen kivetítve az esemény, mivel a színházba fejenként mindenki csak négy főt vihetett, amit végül tovább csökkentettek háromra. Ilyen alapozással indultunk neki a nagy napnak, de még az ünnepséget se tudtam igazán magaménak érezni. Órákig hallgattuk az unalmas beszédeket, meg a különféle díjátadókat, minket végzősöket pedig futószalagszerűen végigpörgettek. A Dékán úr kezembe nyomta a diplomát, széles vigyorral doktorrá fogadott, majd csörtethettem is ki, mert mögöttem már bemondták a következő nevet. Még annyi se volt, hogy pár pillanat erejéig a közönségre nézhessünk... Aki akarja nyugodtan megnézheti, itt az átadó linkje (1:13:18-nál vagyok).

Nagyon nem szerettem volna erről a napról negatívumot írni, hisz tényleg 5,5 év óta erről álmodoztam, de egyszerűen nem jött a boldogság. Két hónapja szenvedünk már a munkakereséssel, és kudarc jött kudarc után, ami eléggé elértéktelenítette a szememben ezt a papírt. Mindenesetre, ha majd egyszer találok egy munkát, ami tetszik is, újból megtanulom értékelni ezt a hivatást. Addig viszont nincs sikertörténet...

Végezetül a félév képekben:
- Kispipe <3
- Boncolás
- A belgyós csapat
- Államvizsga után
- Bankett
- Ajándékom a csoportomnak :)
- Doktorrá fogadás
- Diploma-csomag
- Végre megülhetjük Csatlóst!